Momentum

Őszintén a rezsicsökkentésről

Donáth Anna

Öntsünk tiszta vizet a pohárba a kormány rezsiemelései kapcsán! Most akkor jó vagy rossz a Fidesz-féle rezsicsökkentés? Tartsuk meg vagy felejtsük el mindörökre?

A kérdés nem olyan egyszerű, mint amit a kormány hosszú évekig sugallni próbált. Válasz azonban van rá – csak pont nem az, amit a kormány csinál. Ők ugyanis három óriási hibát vétettek a magyar energiaárak szabályozása kapcsán az elmúlt évtizedben.

1. Amikor nem volt rá szükség, hatósági áron adták, amikor szükség lenne rá, piaci áron adják.

A „rezsicsökkentés” gigantikus átverés volt. Elhitették a magyarokkal, hogy a hatósági árakkal kevesebbet fizetnek, pedig csak pár évig volt így. Az elmúlt évtized közepétől tavaly év elejéig a „rezsicsökkentett” ár valójában MAGASABB volt, mint a piaci árak. Évekig átvertek minket, és nyerészkedtek a feleslegesen befizetett forintjainkon.

Most viszont, amikor az árak az egekbe ugrottak, és valóban szükség lenne az állam támogatására, hirtelen visszakoztak. Hová tették a sok száz milliárdos nyereséget, amit a hatósági árakon szereztek? Most lenne itt az ideje, hogy abból fedezzék a támogatást, de sajnos azt a pénzt már felélték.

Ezért levágták az eddig szent tehénként tisztelt rezsicsökkentést, és a magyarok többségére havi sok tízezres pluszköltséget zúdítottak. Olyankor, amikor az infláció miatt egyébként is egyre kevesebbet ér a fizetésük.

2. Akinek nem volt rá szüksége, támogatták, akinek most szüksége lenne rá, az út szélén hagyják.

10 évig célzott rezsitámogatás helyett mindenkinek egységes áron adták a gázt és az áramot. Ez az első pár évben – amikor a piacinál tényleg alacsonyabb volt a hatósági ár – rendkívüli igazságtalanságokhoz vezetett. Egy medencés villa nem épp rászoruló lakója a többszörösét spórolta meg egy kisnyugdíjashoz vagy egy takarékosan fogyasztó családhoz képest.

Most pedig, amikor a sokszorosára nőtt világpiaci árak egyeseknek kifizethetetlenek, megint nem a valóban rászorulókat segítik. A „háztartási átlagfogyasztás” miatt a kétgyermekes családok, és a régi építésű házakban lakó alacsonyabb keresetűek járnak a legrosszabbul.

Hasonló cipőben vannak a kisvállalkozások. A kormány – néhány kivételtől eltekintve – hagyja a teljes szektorra hagyja rázúdulni a világpiaci energiaválság legdurvább hatásait. Az út szélén hagyják a kisvállalkozókat, az éttermektől a pékségekig, a kisiparosoktól a panziókig. Tömeges csődök és elbocsátások várhatók. De miből fogják ennek áldozatai fizetni az egekbe szökő rezsiszámlákat?

Az igazságtalanságokat tetézi, hogy az önkormányzatokat is teljesen magára hagyta a kormány az elszálló rezsiárakkal. Közvilágítás, bölcsődék, óvodák, közintézmények fűtése: mind a már így is kizsigerelt önkormányzatok költségvetését terheli. Akinek kellene, amikor kellene: pont annak és akkor nem segít a kormány.

3. Nem ösztönözték sem a takarékosságot, sem az energiahatékonyság fejlesztését.

A kormány rezsihazugságának legnagyobb bűne az volt, hogy elhitette az emberekkel: örökké olcsó lesz az energia, ezért nem kell vele takarékosan bánni. Több ezer milliárd forintnyi energiahatékonysági fejlesztést lehetett volna uniós pénzből megvalósítani az elmúlt évtizedben, de ezek nagy része elmaradt.

A magyarok többsége drága fűtési rendszerű, rossz szigetelésű, magas energiaigényű lakásokban él. Nem az ő hibájuk: a kormány szemfényvesztése miatt nem voltak rászorulva a fejlesztésre, és nem is tudták, hogy ez mennyire fontos lesz egyszer.

12 év elmaradt fejlesztését pedig nem lehet rohamtempóban bepótolni. A szemfényvesztés évtizedének öröksége egy rossz energiahatékonyságú ország, ahol nincs elég pénz a pazarló fogyasztás fedezetére. Hogy mi lenne a megoldás? Először is az, hogy elkezdünk őszintén beszélni korunk egyik legfontosabb, jólétet és fejlődést meghatározó témájáról, az energiáról.

Egyrészt arról, hogy az energiahiány korszakába léptünk. Az energia szűkös, drága és kiszámíthatatlan, ezért a lehető leghamarabb el kell érnünk az ország energiafüggetlenségét.

Az EU által finanszírozott zöld átállás segítségével meg kell valósítanunk, hogy a 2030-as évekre hazánk közel önellátó legyen az ország működéséhez szükséges energia terén. Csak a zöld átállás vezethet át minket az energiahiány korából az olcsó, tiszta energia korába. Felelős kormányzással ezt mára meg lehetett volna közelíteni. Most sajnos 12 elvesztegetett évet kell bepótolnunk.

Hatalmas munka ez, mely magába foglalja a hazai áramtermelés növelését, a gáz kiváltását megújuló energiákkal, valamint az energiahatékonyság drasztikus növelését mind a lakosság, mind a vállalatok körében. Nemzeti összefogást igénylő, a következő nemzedék jövőjét meghatározó feladat.

Másrészt arról, hogy az energia = közszolgáltatás. Amíg nincs önellátás és olcsó, tiszta energia, az ország energiaellátását a társadalombiztosítás modellje szerint kell megoldanunk.

Hasonlóan az egészségügyi ellátáshoz vagy a közoktatáshoz. Az energia alapszükséglet, amely nélkül sem a hétköznapi élet, sem a gazdaság nem működhet. Ezért az energiaárak olyan rendszerét kell kidolgozni, melyben mindenki – egyének és cégek egyaránt – fogyasztása és anyagi lehetőségei közös függvényében fizet.

Nem rezsicsökkentésnek hazudott szemfényvesztő és igazságtalan egyszerűsítésre van szükség, hanem egy nemzet energiaigényeinek közös teherviselésére. A mindenkori kormány feladata pedig az, hogy a felesleges költekezések és a korrupció visszaszorítása révén a közösen összeadott energiakasszával a lehető legalacsonyabban tartsa az energiaárakat Magyarországon.

A mostani kormány már csak fut az események után. És azt is rossz irányba teszi. 12 elvesztegetett esztendőt követően még most sem tettek egyértelmű hitet a zöld átállás mellett, és átgondolatlanul összeeszkábált rezsirendeletekkel próbálnak a felszínen maradni egy energiaválság sújtotta világban. Az utánuk következő kormánynak kell majd szembenéznie a fenti két alapigazsággal és az azokból következő teendőkkel. Rajtam biztosan nem fog múlni.

HÍR MEGOSZTÁSA

Facebook
Twitter
LinkedIn