Momentum

Egyre drágább minden.

Nem az emlékezetünk csal meg minket, amikor úgy jövünk ki a boltból, hogy ötezer forint semmire sem volt elég, pedig régen. Az infláció, az ország lakosságának elszegényedése felgyorsult, és minden jel szerint még tovább gyorsul. Szeptemberben 5,5 százalékkal, októberben 6 százalékkal, novemberben várhatóan már 7 százalékkal fog kevesebbet érni a pénzünk az előző év azonos időszakához viszonyítva, miközben a fizetések emelkedése megállt. Ez a kormány teljes politikai csődje.

De Orbán Viktor politikájának, Varga Mihály gazdaságpolitikájának és Matolcsy György víziójának bukásában semmi örvendetes nincs. Semmi, mert minden gazdasági modell bukásának súlyos következménye van, először csak a pénztárcánk érzi meg, aztán emberi sorsokat nehezít el.

Ez a mostani pénzromlás ugyanis mindannyiunkat érint, hiszen napról napra jut egyre kevesebb a legalapvetőbb élelmiszerekre is. A G7 kutatása szerint a liszt ára egyetlen hónap alatt 34 százalékot emelkedett. A napraforgó étolaj literjét pedig már nem lehet megkapni 550-640 forintnál olcsóbban. Egyetlen hónap alatt több mint 10 százalékkal drágult. A tejföl kilója pedig az egy hónappal korábbi általános 680 forintos szint helyett már a legtöbb boltban 710 forint felett jár.

Olyan társadalmi és szociális válság alakul ki most Magyarországon – tetézve az eddigieket -, amire nem lehet a kormány egyetlen válasza annyi, hogy a minimálbért emeli. Mert Magyarországon, és a világon is, kegyetlenül megnőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, ezzel foglalkoznunk kell. Hiszen senki se tehet arról, hogy hova, milyen körülmények közé születik.

Történelmi kötelességünkké és felelősségünkké vált, hogy valódi megoldásokat nyújtsunk több millió magyarnak, akiket a mostani pénzromlás az elszegényedés szélére sodort, és azoknak, akiket ez az infláció a mélyszegénységben tart.

Magyarországnak egyértelműen szociálisan érzékeny kormányra van szüksége. Jól fizető, biztonságos, európai munkahelyeket kell teremtenünk. Az én véleményem szerint ezek a munkahelyek azonban a leginkább a hazai zöldipar megteremtésével, fejlesztésével hozhatók létre. És az állam nem ösztönözheti tovább az egyéni megoldásokat sem, ahogy már azt is látjuk, hogy hosszú távon az sem működött, hogy egy-egy multit töm ki az állam pénzzel, és cserébe szinte nem várt el semmit. Helyette szolidáris és támogató közösségek építésére kell összpontosítani az állami forrásokat, mert közösségi szinten fogjuk tudni megoldani az előttünk álló válságokat. Az erős közösségek építése azonban lehetetlen, ha nem segítünk a rászorulókon is.

Ehhez aktív és támogató állam kell, amely beavatkozik és korrigálja a piaci igazságtalanságokat. Félreértések elkerülése végett: nem azt ellenzem, hogy piaci mechanizmusok legyenek a gazdasági folyamatok alappillérei, csupán azt mondom, hogy ezek önmagában nem elégségesek társadalmi-gazdasági rendezőelvnek. Nézzük csak meg, mi történik a világban, nézzük meg, milyen kihívásokkal kell a generációnknak várhatóan megküzdenie, és tegyük fel a kérdést: képesek leszünk ezekkel a kihívásokkal megbirkózni azzal a világképpel, ami ide juttatott minket? Szerintem a válasz nem.

HÍR MEGOSZTÁSA

Facebook
Twitter
LinkedIn